– avagy a terepfutócipő helyes kiválasztásának meséje –
Egyszer, réges-régen – vagy csak néhány edzésnyire innen – élt egy terepfutó a hegyek lábánál, akit mindenki csak úgy hívott: Máté. Nem volt még a bajnokságok hőse, sem az ultrák legendája, de volt valami, ami minden futásában ott dobogott a szívében: a kaland iránti szenvedély. Azt mondta: „A világ akkor szól hozzám, amikor futok. És a hegyek válaszolnak is, ha elég halkan lépek.”
Csakhogy Máté, ahogy oly sok kezdő futótársa is, egy nap szembetalálkozott a terepfutás egyik legelső, mégis legnagyobb próbatételével: a cipőválasztással.
Történt ugyanis, hogy Máté egy tavaszi reggelen felébredt, és úgy érezte, ma valami új kezdődik. Nem az erdő aljában kanyargó ismerős ösvényeken akart futni, hanem fel a hegygerincre, ahol kövek, gyökerek és csúszós rézsűk várják az embert. „Ideje terepre menni” – mondta magának.
Elindult hát a városba, a „Nagy Cipőboltba”, ahol több száz cipő sorakozott a polcokon. A választék lenyűgöző volt és zavarba ejtő. Máté még sosem futott igazi terepen, így a szeme egyből egy mutatós, karcsú, „trail edition” feliratú cipőn akadt meg. Felpróbálta. Kényelmes volt. Könnyű is. Az eladó bólintott, és Máté meg sem kérdezte, milyen dropja van, milyen típusú talp áll alatta, vagy hogy vízlepergető-e.
„Jó lesz ez” – gondolta. És másnap már futott is a hegyekben.
Az első kilométerek lelkendezéssel teltek, de ahogy a lankás ösvény sziklás gerinccé vált, a cipő szava elhalkult, a sarka csúszni kezdett, a lábujjai előre préselődtek a cipő orrába és a talpa minden apró kavicsot átszúró szálkaként érzett.
Este, amikor Máté a forró zuhany alatt állt, a talpa sajgott, a körmei alatt halvány zúzódások rajzolódtak és úgy érezte: a kaland, amit várt, egy csapásra nyűggé vált. De ekkor… valami különös történt.
Másnap hajnalban Máté visszatért az ösvényre, hogy újra próbálkozzon. Az egyik gerinc aljában megállt egy hatalmas kőszikla mellett – egy helyen, ahol a cipője előző nap többször is megcsúszott. Ahogy közelebb lépett, a kőszikla halkan, mélyen megmordult:
„Terepfutó. Mért jössz ilyen lábbal a hátamra?”
Máté megtorpant. A kő – ez a többtonnás, évszázadokat látott, mozdulatlan szikla – beszélt hozzá.
„Nem tisztelsz engem, terepfutó. A talpad alatt zúzottkő, gyökér, sár és eső áztatta agyag. Nem aszfalt vagyok. Miért hordasz olyan cipőt, amely nem érti, ki vagyok?”
Máté lesütötte a szemét. „Nem tudtam… Nem kérdeztem… csak mentem, mert menni akartam.”
A kőszikla sóhajtott. „Ha igazán futni akarsz rajtam, meg kell tanulnod engem. És ehhez először meg kell tanulnod a cipődet.”
Így kezdődött a történetük: a futó, a szikla és a cipő tudásának útja.
Aznap este Máté letette a cipőjét az előszobába és hosszasan nézte. A cipő megrázkódott, majd… megszólalt.
„Végre! Már vártam, hogy észrevegyél. Tudod, nem haragszom. Sokan választanak hozzám hasonlókat – szépek vagyunk, csinosak, könnyűek. De én nem vagyok terepre való. A helyem a parkban, a rekortánon, a városban van.”
„Akkor mit kellett volna választanom?” – kérdezte Máté őszintén.
„Olyat, aki ismeri a terep nyelvét. Akinek van tapadása, mint a gyík talpának. Akinek sarokemelése (dropja) olyan, ami segít a lejtőn. Akinek védelme van a kövekkel szemben. Aki vízálló vagy légáteresztő, attól függően, milyen útra mész. És aki nemcsak a boltban kényelmes, hanem három órányi sárban is.”
Máté némán bólintott. A cipő tovább mesélt.
1. Talp (Outsole): a kapcsolat a földdel
„Először is, nézd meg a talpamat. A futócipő lelke vagyok. Terepen különböző mintázatú bütykökkel (lugokkal) segítem a tapadást. Minél agresszívebb a mintázatom, annál jobban harapom a sarat, az avart, a nedves gyökeret. De ha köves, száraz, kemény a terep, inkább laposabb, sűrűbb mintázatot válassz. Ez az úgynevezett ‘hard trail’ cipő.”
2. Középtalp (Midsole): az ütéscsillapítás bölcsessége
„Nem minden puha jó. A terepen a visszajelzés fontos. Egy túl puha cipő elnyel mindent – de közben elveszik a kontroll. Egy közepesen kemény középtalp segít, hogy érezd a talajt, de mégis védi az ízületeid.”
3. Drop: az egyensúlymágia
„A drop – azaz a sarok és a lábujj közötti magasságkülönbség – meghatározza, hogy mennyire dőlsz előre. Minél kisebb a drop, annál inkább a láb elülső részére érkezel. Ez technikás terepen előnyös, de ha szokványos cipőből váltasz, ne hirtelen tedd – a vádli megsínyli.”
4. Felsőrész: a védőburok
„A jó terepfutócipő megerősített orral bír, hogy ne üsd be a lábujjad, ha gyökérbe rúgsz. A hálós részek biztosítják a szellőzést. Ha esőben, patakban is mész, jól jöhet egy GORE-TEX vagy más vízálló membrán – de tudnod kell: kevésbé szellőzik.”
5. Illeszkedés: a személyes kapcsolat
„Ha túl nagy vagy túl kicsi vagyok, akkor fájdalmat okozok. Egy terepfutócipő legyen szűk a saroknál, stabil a lábboltozatnál, de engedje szabadon a lábujjakat. Ha hosszabb távra mész, mindig fél számmal nagyobbat válassz – mert a lábad megdagad, és megköszöni.”
Másnap Máté visszatért a cipőboltba. Ezúttal nem a legszebb cipőt kereste, hanem azt, amelyik mesélt neki, amikor kézbe vette. Figyelt a talpra, a dropra, a súlyra. Felpróbált több típust, elvégzett néhány mozgástesztet, végül választott. Egy középtávú, technikás terepre való modellt, közepes sarokemeléssel, jól tapadó Contragrip talppal és megerősített felsőrésszel.
Hetekkel később, mikor újra visszatért a sziklához, s könnyedén lépdelt a kavicsos peremeken, a szikla újra megszólalt – de ezúttal más hangon.
„Terepfutó, látom, most már hallgatsz rám. Érzed a lépéseidet. Nem uralni akarsz, hanem együtt mozogni velem. Így válunk egymás társává – én, a kő, és te, az ember.”
A cipő és a futó közötti kapcsolat sokkal több, mint komfort. A cipő választása meghatározza, milyen lesz az élményed. Egy rossz választás fájdalmat, sérülést, csalódást hozhat. Egy jó választás viszont élménnyé teszi a terepfutást és elindít azon az úton, ahol a természet nem akadály, hanem társ.
Terepen futni annyi, mint kapcsolódni. A talajhoz. A ritmushoz. Önmagadhoz. A természethez.
De ez a kapcsolat csak akkor születhet meg, ha a lábad nem szenved.
Hanem szabadon lép a helyes cipőben.
És hogy mi történt Mátéval? Nos, ma is fut. Hegyen, völgyön, sárban, hóban. De minden reggel, amikor cipőt húz, megáll egy pillanatra. Megérinti a sarkát. A talpát. A felsőrész varrását. És azt mondja:
„Készen állsz?”
És a cipő – ha jól választott – mindig ezt feleli:
„Indulhatunk, barátom.”
További segítség a cipőválasztáshoz:
Salomon: What is drop in running shoes?
