„Megszállottan keresem, hogy a lábam hová halad, fulladozom, a testem gyenge és a talpam a sárba ragadt. Fuss, szaladj messze!” Kicsit késve érkeztél a rajtba, így a mezőny után indultál. Ez hogy jött össze? A rutin és az évek. Annyira örülnék, ha egyszer lenne egy olyan verseny, ahol az nyer, aki a legkésőbb indul el, azt biztosan megnyerném. Eddig majdnem minden versenyemről elkéstem, kivétel a délutáni vagy éjszakai versenyek. Gondoltam nem érdemes megszakítani ezt a

A Terepfüggők vendége ezúttal egy igazán elhivatott futó, Hajduk Eszter, akivel annyi mindenről beszélgettünk, hogy azokat nem is lehet részletezni egy ilyen rövid felvezető szövegben. Amennyiben szeretnél több lenni, szerintünk mindenképpen olvasd el és okulj Eszter hibáiból, vagy építsd be azt, amitől ő ennyit tudott fejlődni.  Ahhoz, hogy valaki szeresse a természetet és ennyire eltökélt legyen, mély benyomások, pozitív ingerek kellenek. Nálad mi váltotta ki a terepfutás iránti szerelmet? Mindig is közel állt hozzám a

Kellemesen langyos, már-már tavaszt idéző időjárás fogadott szombat kora délután Márianosztrán. Szokásomhoz híven már egy órával a rajt előtt ott voltunk, hiszen a kedves férjem megint elkísért, hogy szurkoljon és túrázzon egyet. Vártam ezt a versenyt, ugyanis az előző (Suki Trail) nem alakult egészen elvárásaim szerint. Az időjárás előrejelzést, illetve a főszervező gondos tájékoztatását figyelve meglehetősen saras pályára lehetett készülni ellentétben a várt havas-jegessel. Szerencsére az elmúlt időszakban két hosszabb – 40 km – pályát

Ezúttal a 2019-es Ultra-Trail Hungary győztesét kérdeztük arról, hogy milyen érzéseket váltott ki belőle a Téli Börzsöny Trail első helye és kértük, meséljen a felkészüléséről, a szokásairól, valamint a hozzá legközelebb álló távhosszúságokról.  Szeretnék gratulálni az űridődhöz a Téli Börzsöny Trailen. Hogyan élted meg a versenyt? Köszönöm szépen! Ahhoz képest, amilyen zsúfolt heteim voltak munka szempontjából, egészen jó formát sikerült összehoznom a versenyre. Abszolút edzőversenyként mentem el a Téli Börzsönyre, de titkon azért reméltem, hogy

Az erdők, a mezők, a hegyek, a völgyek, az égig érő fák, a rohanó patakok, a simogató füvek, mohák, a karcoló bokrok. A megriadó őzek, a horkantó vaddisznók, a csendes talpú nyulak, a bamba muflonok, a kíváncsi mókusok közt érzem a legjobban magam. Elég régi emlékek is felderengenek, ha veled kapcsolatban idézek fel futással kapcsolatos mozzanatokat a memoárból. Mióta futsz és honnan jött az a bizonyos löket? Én is azok közé tartozom, akik a kismamaság,

Egy mindenre elszánt edző, az ultrákat kőkeményen megfutó Kremlicza Levente rovatunk következő alanya, aki nem beszél mellé, tömören, de a frankót mondja.  Mióta futsz és miért pont futsz? Hű, igazából nagyon régóta, mert gyerekként a szertorna mellett sokat kellett futunk, de akkoriban utáltam. Aztán 2011 környékén elkezdtem magamtól futni küzdősport mellé, futottam pár félmaratont, majd másfél év után felhagytam a futással. Aztán 2017 elején kezdtem újra és akkor beleszerettem a terepfutásba. Miért pont a futás?

Egy szőke nő fut az erdőben, aki három gyerkőc mellett mutatja meg, hogyan kell eredményesen készülni és folyamatosan fejlődni. Nem keresi a kifogásokat, csinálja, amit az edzője kér. Ráadásul pennájából remek bejegyzések töltődnek fel futóblogjába. Íme Annával készült szösszenetünk! Három gyerkőc mellett hogy jut idő a felkészülésre? Van az a közhely, hogy arra van időnk, amire akarjuk, hogy legyen. Ez nálam tartja magát. Nem nézek tévét, minden könyvet félbehagyok, viszont heti ötször futok, a hétköznapokon

Óriási ötletnek tartom, hogy az évet sporttal lehet nyitni. Külön öröm számomra, hogy ezt az erdőben, terepfutással tehettem meg.  Ez volt sorozatban a második Szilveszter éjszaka, melyet szűk körben, buli nélkül és jelentéktelen alkoholfogyasztás mellett töltöttem el. Ez igaz a karácsonyi pihenőre is, hiszen elképesztően visszafogtam magam. Bár már nem is tudnék annyit enni és inni, mint amikor még egy husszassal több voltam. Azért azt nem mondom, hogy frissen ébredtem, mert mégiscsak tovább ébren marad

Szenzációs idő, remek útvonal, sok extra és pár szarvashiba, ami a BTHE eseményét röviden jellemzi.  A Börzsöny Vulkántúrára készülve kapóra jött, hogy Márianosztráról egy héttel az esemény előtt egy közepes hosszúságú, enyhén szintes túrát szerveznek a hegységben. Kapva az alkalmon előneveztem Nonkával. Külön tetszett, hogy (az általam gyűlölt lineáris túrák rajt-cél megközelítésétől eltérően) ezúttal kisvasúttal lehetett eljutni a rajtba. Vagyis csak majdnem addig, mert egy bemelegítő futást meg kellett ejteni az iskoláig. A kisvasúton midnenféle

Elképesztő sztorik egy rendkívül laza és roppant humoros sráctól, aki túrázóból lett ultrafutó és 2019 novemberében teljesítette Magyarország egyik, ha nem legbrutálisabb kihívását, az instantok királyát, a börzsönyi Kört. Olvassatok, nevessetek és tanuljatok belőle! Mielőtt a közepébe csapunk, meséld el kérlek, honnan jött neked a gondolat az ultrákat illetően. Szóval, hogy honnan jött az ultra?  Kezdem az elején! Teljesítménytúrán először 2013 április elején jártam, a Tenkes 30-as távon a Villányi-hegységben. Azóta minden évben visszalátogatok erre