A terepfutóversenyek közül a Nyúlcipőbolt Börzsöny Trail az, melyen a legtöbbet vettem részt. Nem csupán a hegységet kedvelem, hanem magát a rendező Terepfutás.hu-t is. Ráadásul mióta új a rendezvény bázisa, kifejezetten jól lehet bandázni a célban. 

ELŐZMÉNYEK

Rengeteg az esemény, így többen eshetünk abba a hibába, hogy túlvállaljuk magunkat és nagyobb intenzitással tudjuk le a sorozatterhelést. Én azt javaslom, ha szeretnénk támogatni a rendezőket az indulásunkkal, akkor alaposan tervezzük meg a cél- és a felkészülési versenyeket.

Egyszerűen nem fér bele, hogy minden héten, hétvégén a maximumot nyújtsuk. Ez rendkívül hamar sérülésekhez és egészségügyi problémákhoz fog vezetni. Természetesen a teljesítmény egyéni, saját szinthez, edzettségi állapothoz mért tényező.

Edzőként úgy gondolom, az aerob állóképesség edzése ilyen esetben a legkifizetőtőbb, amit hosszabb időtartalmú, folyamatos és alacsonyabb intenzítású terheléssel tudunk fejleszteni. Rendkívül kedvező a hatása a teljesítmény fokozásársa, a keringési rendszer fejlesztésére és nem mellesleg az anyagcsere-folyamatok miatt a testsúlyunkra is.

A Garmin WTF Sztendre aszfalt M távján 160-as, a Triton Trail Középső körén 159-es, az aktuális Nyúlcipőbolt Börzsöny Trail M-es távján 161-es átlagpulzuson dolgoztam. Egyiken sem jelentkezett fáradtság, a Triton gyomorrontásán kívül pedig totál komfortzónában mozogtam. A versenyek nevére kattintva pedig megtekinthetőek az adott beszámolók is.

A heti edzéseim sem voltak kemények. Hétfőn egy 35 kilométeres óvatos kerékpárral, majd kedden egy 43 perces alapállóképességi edzéssel regeneráltam. Csütörtökön este futottam egy alap+résztávot, ahol megjelent már 4 darab 4 perces 170-175 bpm közötti szakasz. Pénteken pedig újabb átmozgatás került napirendre. Teljesen friss voltam a sorozatban 3. versenyem előtt.

NYÚLCIPŐBOLT BÖRZSÖNY TRAIL M

A negyedik alkalommal indultam ezen a távon és egyszer már a Závoznál Nonkával irányítóemberek és időmérők is voltunk önkéntesként. Én az utóbbi két rendezésen VIP indulóként vehettem részt, amit ezúttal is nagyon köszönök. Nem ezért szeretem, nem ezért jöttem, s akkor is beneveznék, ha nem hívnának meg. A VIP egy pillanatnyi állapot, tök normális, hogy ezeket a meghívókat forgatják a rendezők.

Ezúttal nem szabadott a Börzsönyi úton parkolni, így Diósjenő nagyobb zöld területén, a Szabadság út és a Dózsa György út környékén tehettük le az autóinkat. Innen egy izzasztó bemelegítéssel, kb 1-1,5 kilométer sétával lehetett megközelíteni a Diósjenői Erdei Szabadidőparkot – hátulról.

Szokásos módon sok ismerőssel találkoztam és beszélgettem, így nagyon hamar eljött a rövid bemelegítés ideje. Nem toltam túl ebben a melegben és inkább a hidratálással, táplálkozással foglalkotam. A nyugisabb tempóm és a kezdeti lejtő és rövid emelkedő így a Závoz meredélyére bőven bemelegített.

Nem igazán pozícionáltam és a rajttól már botoztam. Ezt a mezőnyben úgy láttam, egyedül én tettem. Fontos a gyakorlása és ilyenkor, mikor alacsonyabb az intenzitás, simán elfér a kezemben. Jól jött a Jász-bükk és a Kámor mászásánál is, melyek az első etap legnagyobb kihívásait jelentették.

Előzgetések és beszélgetések közepette teltek a kilométerek, a Csánki-kert és a Bugyihó kezdte oszlatni a futósűrűséget. A poros, csúszós, meredek királyházi lejtőn (piros sáv) már teljesen egyedül voltam. Csak az elágazásnál kialakított frissítőponton lézengtek néhányan. Az erősebbek elmentek, a tartalékosabbak pedig még nem értek oda.

Királyházán sajtot, ropit és gumicukrot vettem magamhoz, majd elindultam szinte egyből a Dobogó-bérc kőkemény kaptatóján. Eddig ittam 6 dl vizet, s a Hárombarát-nyeregig terveztem be a következő 6 dl-t. Így cseréltem Hydrapackot és kortyolgattam. Egy gél és egy sótabletta is bekerült korábban a jól dolgozó gyomromba, amit ezen a szektoron mind a Dobogó-bércig, majd a Hárombarát-nyeregig is megismételtem.

Az első csúcsig egyedül haladtam, ekkor megelőztek, s a másodikig újra a Börzsöny esszenciáját tudtam ízlelgetni. Még valami állatot (nem gyors futót) is láttam az erdőben, aki nem akarta megmutatni magát, inkább elsunnyogott. A Hárombarát-nyereg jelenti az utolsó kihívást, innen már gyakorlatilag csak be kell siklani a célig. Gyakorlatilag.

Elkezdtek beelőzni közben a hosszú távon indulók is. Az erős lejtőt idén nem toltam meg, a pulzusom így be is esett szépen az átlag alá. A Gál-réten már a harmadik softból iszogattam és a negyedik sótablettám is bevettem, biztos ami biztos alapon, hiszen egy sunyi „ötvenes” névtelen csúcs még előttem volt.

Onnan pedig már tényleg nem volt más, mint óvatosan kocogni pár száz métert az erdőben, majd a műúton elegánsan besiklani a célba, ahol megcsapott a finom étel illata. Itt vizes törölközővel várták a beérkezőket, ami kiváló ötlet ebben a melegben. Mondjuk én nem éltem vele, hiszen a Nyúlcipőbolt Börzsöny Trail M-es távjának vége gyakorlatilag számomra a levezetést jelentette.

ÖSSZEGZÉS

A kemény útvonalai mellett nekem nagyon tetszik ezen a versenyen, hogy senki sem siet haza és ezúttal például hiába volt dögmeleg, marha jókat lehetett beszélni a célkaja elfogyasztása előtt, alatt és után. Akármerre néztem, ezt láttam. Gratulálok is a Terepfutás.hu-nak, mert ezt a közösségépítést piszok jól csinálják.

Hétfőn délben indult a Budai Trail nevezése, amire a névre kattintva tudtok regisztrálni. Találkozunk? Találkozzunk!