A BUMM Hegyvidék Minimaraton egy alig kilenc kilométeres terepfutóverseny a Budai-hegység déli lankán Csillebérc rajt-céllal, szintes visszakapaszkodással.
Újra versenyen
Közel egy éve készültem már Jakus Bélával, de a COVID miatt nem tudtam belevágni a versenyzésbe és így a fókusz az edzőfutásokra helyeződött. Bár makacs vagyok, edzőként azért szeretek tanulni, tehát a kontroll felettem kifejezetten hasznosnak bizonyult a mögöttünk hagyott időszakban.
A BUMM Hegyvidék Minimaraton fantázianévre keresztelt távjára Kovács Árpitól kaptam VIP meghívót, s a tologatások után az augusztus eleji időpont jónak bizonyult. Annak ellenére, hogy edzőtáborból érkeztem és finoman szólva sem votlam friss.
A versenyen nem indultak túlságosan sokan, a legrövidebb távon mindössze 18 nevező szerepelt, akik közül 15-en jelentünk meg a csillebérci rajtban. Az alapvető célkitűzés a férfi dobogó volt, de látva a riválisokat, ehez mindneképpen össze kellett kaparnom magam.
A pályát előzetesen bejártam, így kalkuláltam azzal, hogy az elején erőteljes lejtővel és tempóval tudok majd kezdeni, s a táv második felében lesznek majd a küzdelmek a BUMM Hegyvidék Minimaraton csillebérci visszakapaszkodásán.
Bár a bemelegítésnél rettentően pocsékul mozogtam, nehezen sikerült rápörögnöm a versenyre, azért a rajt pillanataira már kellő motivációval rendelkeztem és az első között sorakoztam fel a rajtkapu mögött.
Beállt pozíciók
A végső sorrend szinte be is állt a rajtot követő első emelkedőn, ahol a mezőny elkezdett szétszakadni. Én okosabbra váltottam a figurát, hiszen nem akartam sem elfutni az elejét, sem üldözött lenni. Balázzsal egymás mellett kezdtük meg az ereszkedést Budaörs irányába, míg Gábor alaposan ellépett.
Hiába toltam, nem tudtam kihozni magamból azt a sebességet, amit alapvetően bírnom kellett volna. A teljesen szétrázódott mezőnyben én is lemaradtam és gyakorlatilag senkit sem láttam már sehol a budaörsi fordítónál. Egyedül voltam az erdőben. Hasonló volt a helyzet mint a bejárásom során.
Szépen emésztettek az emelkedők, de ahol kicsit síkabb terep fogadott, egyből belekocogtam. Tudtam, hogy a legvégén szintes a pálya, így a Sorrento és a völgy lankáit megfutottam még. Egyre többet néztem hátra, nehogy utolérjenek, mert ritmusváltás nem igen maradt bennem.
Nagy magányomat a női negyedik, Reni törte meg, aki az aszfalton ért be és hagyott le. Itt már inkább sétáltam, hiszen rajtunk kívül tényleg senki sem volt a környéken.
Nem alakult ki szerencsére a végén versenyszituáció, így annak tudatában kocogtam be, hogy harmadik vagyok. Teljesen meglepett a hír, miszerint a második helyen végeztem. Kérdeztem is magamban, hol számolhattam el. Sehol, Gábor elkavart, mint utólag kiderült.
Szóval a dobogóra felállva sikerült teljesíteni a célkitűzésemet, noha kis szerencsével, de második lehettem a BUMM Hegyvidék Minimaraton hangulatos kis felhozóversenyén. Nagyon jól esett újra versenyezni és dumálni a többi futóval. Ezeket a pillanatokat vette el a COVID.
BUMM Hegyvidék Minimaraton
