Happy New Trail

Óriási ötletnek tartom, hogy az évet sporttal lehet nyitni. Külön öröm számomra, hogy ezt az erdőben, terepfutással tehettem meg. 

Ez volt sorozatban a második Szilveszter éjszaka, melyet szűk körben, buli nélkül és jelentéktelen alkoholfogyasztás mellett töltöttem el. Ez igaz a karácsonyi pihenőre is, hiszen elképesztően visszafogtam magam. Bár már nem is tudnék annyit enni és inni, mint amikor még egy husszassal több voltam. Azért azt nem mondom, hogy frissen ébredtem, mert mégiscsak tovább ébren marad az ember ilyenkor, de legalább nem küzdöttem másnappal.

Nonkával elszütyörögtük az időt, így kávéra és folyadékbevitelre maradt csupán idő, reggelire nem. Mivel a raktáraim már végesek a karácsonyi betöltések ellenére is, útközben gondoltuk, a jó öreg mekmáffin majd segít rajtuk. Rosszul, mert zárva volt az összes gyorsétterem. Micsoda pech, maradt a zero bar. Azért azt remélem tudja mindneki, hogy az halottnak a csók egy viszonylag tempósabb futás előtt.

A Kecske-hegy környékén bevallom, azt vártam, hogy nem érnek ide Szilveszter másnapján ilyen korán a futók (8:20). Akkora tévedésnek bizonyult ez, hogy alig találtam parkolóhelyet. Mindenesetre ez jól szolgálta a folyadékbevitelt a verseny előtt és fincsi csokis zero izém elmajszolását. Végül picit kocogtunk is, így egyáltalán nem fáztunk a reggeli fagyosabb szellőben.

A rajt környékén rengeteg irányító segítette a közlekedést mind az autósoknak és a futóknak. Ezek olyan dolgok, amik a Terepfutás.hu versenyeit igazán tökéletessé varázsolják. Érződik, hogy itt minden részlet a helyén van. Jó példa ez nekünk rendezőknek, hogy miként kell csinálni ezt. Na meg persze ne feledkezzünk meg azokról az önkéntesekről, akik az év első napján a futók szórakoztatására áldozzák szabadidejüket. Arról nem is beszélve, hogy 30 másodpercen belül megkaptam a rajtcsomagomat.

A kijelölt útvonal viszonylag könnyen futható, igazán kezdőbarát ösvényeket takart. Bár a reggeli hiánya miatt más energianyerésre kellett váltanom és nem sikerült elérnem a tervezett célomat, azért összességében nem panaszkodhatok. Imádtam leszáguldani az Árpád-kilátótól (mellől) a Fenyőgyöngyéig, utáltam felkaptatni a Gückler-útig, jól esett kicsit ezen szintben futni, fájt esni egyet a Vihar-hegyről lefelé, kiköptem a lelkem a HHH-ra vezető úton, veszettül koncentráltam a sárga sávon a Határ-nyeregig és totál meghaltam a a Strava által gyilkos 500-nak nevezett célegyenesben.

Itt szeretném megjegyezni és megköszönni Csanyáéknak a figyelmességet, hogy minden érkezőnek bemondták a nevét. Extra, óriási, kedves gesztus. Külön köszönöm, hogy a Hello Trails.hu-t is megemlítették, amikor beszenvedtem magam a célterületbe. Apró, de jól eső dolgok ezek mindneki számára.

A célban ezúttal pogácsa és forró tea várta a teljesítőket, ami baromi jól esett az 1 óra 16 perc kocogás után. Köszi Csanya, jövőre is jövünk!

facebook
twitter
instagram