Vértes Trail (2019)

Hosszú kihagyás után tértem vissza a terepfutó-versenyekhez, ám ez a kényszerpihenő úgy tűnik, hogy sokkal erősebbé tett, hiszen a legjobbamhoz közeli idővel abszolváltam “a falevelek hulló havában” a csodálatos Vértesben rendezett eseményt.  

Száguldás, terepszerelem, száguldás

Bár a Terepfutás.hu versenyeire hamar elkelnek a nevezések, ráadásul le is maradtam első körben, mégis szerencsém volt egy eladóvá vált vouchert illetően. Nem is cicóztam, lecsaptam rá. Ezúton is köszönöm a lehetőséget Selyem Tamásnak.

Mivel csak nekem volt nevezésem, Nonka beállt CREW-nak, így reggel korábban érkeztünk. Ez több okból is szupernek bizonyult. Egyrészt szinte a bejáratban akadt parkolóhelyünk, másrészt minden ügyes-bajos dolgot el lehetett intézni az öltözőben. Még arra is maradt idő, hogy bemelegítés gyanánt kannákat cipeljek.

A tágas, rendkívül kulturált sportcsarnokban egyre csak gyűltek az emberek. Nem csoda ez, hiszen telt ház, 500 fő várta a rajtot. Sok eszmecserét tudtam folytatni, amiért duplán hasznosak a futás mellett ezek az események. Csanyával általános dolgokról dumáltunk, rengeteg tanácsot ad a Hello Trails-szel kapcsolatban. Scultéty Marcival az időmérést rágtuk át, míg Andrew-val a Garmin Forerrnner színét. Gyorsan el is telt az idő.

Ezt a szép érmet kapják a finisherek.
A kötelező célfie

Kiváló móri napsütésben vártuk a rajtot 300-an. A rendezők arra is figyeltek az erdészettel, hogy a hegységben még jelen nem lévő sertéspestit megelőzzék, így minden futó egy fertőtlenítő anyagba lépett bele, amit egy nagy edénybe helyeztek ki. Ez roppant jó ötlet!

A taktikám az volt a versenyre, hogy az emelkedőket és az elejét nem futom el, inkább a végére tartalékolok. Időben mérve 2:29-et lőttem be, ami ilyen terepen abszolút reálisnak tűnt. A rajt után a szokásos pár kilométert megfutottam, de hagytam, hogy aki előzni akart, tegye bátran és inkább a mezőny végén kullogtam. Az emelkedőkön a szűk ösvények ellenére lehetett előzni, kellett is, hiszen a tempó jócskán az elvárások alá esett. Utólag visszagondolva, érdemesebb lett volna előrébbről rajtolni, hogy ezt kiküszöböljem.

A pálya jól futható, a fenti szakaszok talaja, egyenletessége segít a szép időeredmények elérésében. Talán a Csókakőre történő lejtmenet volt rizikósabb a sűrű avarban, ahol bizony ügyelni kellett a léptekre a sziklák és a letört ágak tengerében. Itt zavart, hogy sokan jönnek velem szemben, ezért rákapcsoltam. A frissítőt, ahol csak időt olvastam le, 56 perc alatt értem el. Fordultam is, hogy kozmetikázzak a helyezésemen.

Igen csak félre kellett húzódnom felfelé, hogy a lejtőn száguldó tömeget ne akadályozzam. Próbáltam picit tempózni, de nem futva, kizárólag séta tempóban. Nyilván az egyeneseket megfutottam, pláne, mikor visszakapaszkodtam a Balogh Petiékkel jelzett irányítópontig. A Kis-bükk környékén néhányan rossz irnyba mentek, megzavarta őket egy 28km feliratú tábla, így tovább tudtam lépkedni a pillanatnyi táblázaton előre. Szerencsére nem tévedtek el, mert jól visítoztunk, vagy jöttek rá maguktól, merre is van az arra.

A meseszép őszi erdőben zseniális volt futni. Minden percét élveztem annak ellenére, hogy magamhoz képest viszonylag erős tempót produkáltam. Éreztem, hogy ez meglehet a tervezett időn belül, kalkuláltam a következő szakasz emelkedőjével is, így nem firssítettem a tábornál. Eddig egy Biotech gélt nyomtam be és kb 2 dl vizet ittam. Ezeket vittem mgamal a Vértesbe némi apróság meleltt. Itt menet közben lecsúszott egy BCAA is. Az összidőm 1:42-nél járt.

Rövid távon nagyjából 100 méter szintemelekdés állt előttem. Ezt megsétáltam, betoltam még egy gélt, majd ráittam a maradék vizem. Nem akartam tökölni, nyomtam a sétát, majd mikor végre a csúcsra értem, újra a futásra váltottam. Egészen jól ment. Mórig izomból toltam, s a településen is sokáig tudtam tartani a tempót. A cél előtti emelekdőn éreztem, hogy ez erős, de nem váltottam sétára, mert a középmezőny pozícióharcábal minél jobban szerettem volna kijönni. Jól is tettem, mert senki nem előzött meg, miközben én tudtam javítani. Így lett 2:12:36 az időeredményem.

A szokásos magas színvonalú rendezés, gyönyörű, súlyos, formás éremmel, rendkívül finom célkajával, s meleg vízzel a zuhanyzóban. Oka van, hogy ennyien ezt választották vasárnapi kikapcsolódásnak. Ha most bármit kívánhatok Csanyáéknak és a CREW-nak, akkor az a sok erő és kitartás ehhez a munkához. Az ilyen minőségi eseményekre szüksége van a magyar terepfutóknak.

facebook
twitter
instagram